“
-Hol vagyok?-kérdeztem körbenézve egy ismeretlen sötét helyen. Sehol senki és semmi. Csak én. Csend volt.
-Hahó!-szóltam hangosabban. Visszhangzott a kiáltásom. Elindultam egy irányba de akármeddig is mentem nem találtam semmit. A láncom a farmeromon lógott viszont nem hallottam a csörgését.
-Ashley!-szólalt meg mögöttem egy ismert, rég hallott hang. Megpördültem hogy láthassam az illetőt.
-Anya! Te… Hogy…-egy csomótól a torkomban nem tudtam nyelni-Hisz te.. Te meghaltál!
-Ashley!-az ő hangja is visszahangzott. Távol állt tőlem de olyan volt mintha mellettem szólna. Felém nyújtotta egyik kezét és mosolyogva intett, hogy kövessem. Megfordult aztán elindult az ellenkező irányba.
-Anya!- utánakiáltottam és futásnak eredtem. Lassan lépdelt mégse tudtam elérni. Futottam mégse lettem közelebb-Anya!!-felényúltam de olyan távolinak tűnt. Lassan elnyelte a sötétség-ANYAA!
-Ashley Gray-egy másik, idegen hang szólított. Megfordultam. A nő aki ott állt huszonéves lehetett. Éjfekete haját felkötve horda. Szemei sötétek és táskásak voltak. Hosszú szürke ruhát viselt amin égés nyomok látszódtak ahogy a bőrén is.
-Te ki vagy?
A nő kedvesen elmosolyodott de nem válaszolt. Behunyta szemeit és mély lélegzetet vett. Körülöttem a sötétség kezdett feloldódni és lassan kivilágosodott. Egy faluban találtam magam. Az emberek máshogy néztek ki mint manapság. Mintha egy régebbi korban lennék. Senki le látott. Átmentek rajtam.
-Mi ez? Hol vagyok?
Nem kaptam választ. A közelben gyermeksírást hallottam és valakinek a sikolyát.
-Ez a lány boszorkány! Ebben biztos vagyok!-egy rémült nő ordibált az előtte álló kislányra.
-Kérem, Karla rendes kislány, nem csinált semmit. Biztos, hogy jól látta?-állt a védelmére egy idősebb nő szerény hangján.
-Igen. Egészen biztos, hogy jól láttam. Odanyúlt a rőzsecsokorhoz ami pedig felgyulladt. Boszorkányság én mondom!
A veszekedés még talán folytatódott volna viszont a látkép köddé vált majd újra összeállt. Egy erdőben sétált az előbbi kislány mikor meglátott egy fiút aki szomorúan és egyedül ücsörgött.
-Szia! Te ki vagy? Sosem láttalak a faluban. Karla vagyok-mutatkozott be kedvesen a lány.
-Az én nevem Richard. És még tényleg nem láthattál de én téged már láttalak. Semmit se használtál mégis tüzet gyújtottál. Káprázatos volt. Hogy csináltad?-kérdezte kíváncsian a fiú.
-Nem tudom elmagyarázni.. De olyanokra vagyok képes amikre mások nem. Bár mindenki azt mondja ez valami átok.
-Szerintem csodálatos áldás. Ez különlegessé tesz-mondta Richard mosolyogva.
A tér megint megváltozott. Láttam ahogy felnőnek, egymásba szeretnek és gyermekük születik. Láttam az embereket ahogy üldözik őket és ahogy kivégezték a szerelmeseket. Hallottam az utolsó szavaikat egymáshoz és Karla fájdalmas kiáltásait a lángok között.
Újra elsötétült minden. Megfordultam hogy a nőre nézhessek és csak akkor vettem észre, hogy ő az a boszorkány.
-Mégis ki vagy te?
-Egy régi rokonod vagyok Ashley. A fiam Konrad Aumann.
-Te vagy az aki miatt Slenderman engem akar?
Bólintott és a tér újból megváltozott. Richard teste eltűnt a kötélről. Következőre egy erdőt láttam. Slenderman feküdt a földön.
-Ugye..-kezdtem lassan- Nem azt akarod mondani, hogy ő Richard?
Visszakerültem a sötétségbe és Karla újra bólintott.
-De hát mi történt? Mégis hogy lett belőle..? Miért ilyen..? Mit akar velem?
Karla nem válaszolt. Kezét végigsimította hosszú szürke hajamon és elmosolyodott.
-Ne hagyd, hogy felhasználja őket-mondta aztán eltűnt és erős rázást éreztem.
“
-Ash, kelj már fel!
Clockwork rángatta a vállamat. Kinyitottam szemeim és felültem az ágyamba.
-Mi történt?-kérdeztem körülnézve a szobámban-Hol van Karla?
-Dél van basszus és kellenél nekem-morgolódott a lány. Ekkor vettem csak észre, hogy teljesen felfegyverkezve állt előttem-Várj, milyen Karláról beszéltél?
Magam elé bambulva visszagondoltam a látottakra majd megráztam a fejemet.
-Ne is törődj vele. Csak egy álom-megdörzsöltem fáradt szemeimet és kikeltem az ágyból-Adj pár percet és összeszedem magam aztán oda viszel ahova akarsz..
Lépdeltünk le a lépcsőn közben Clockwork a tervét ecsetelte, hogy milyen gyilkolós bulit akar de nem tudtam figyelni rá. Egyre csak az álmom járt az eszemben. Slenderman egykor ember volt? És ő az ük, ük, ük (stb.) nagyapám? Ez nonszensz!! “Ne hagyd, hogy felhasználja őket” Kiket? Mire? Nem csak én kellek neki?
-Ashley alszol b@zdm*g??
-Hogy? Ja, figyelek!
-Azt látom!-mérgelődött Cloky-Csak háromszor tettem fel ugyan azt a kérdést. Ha ennyire “összeszedett” vagy jobb ha itthon maradsz. Nem foglak kihúzni a szarból ha elbambulsz.
-Igazad van. Mehetünk. Most már itt vagyok.
Még kötekedni akart volna de a hall csillárja meglengett mintha megfújta volna a szél és a fénye pislákolni kezdett. A bejárati ajtó kivágódott a huzattól és hét sötét árny viharzott be amik meg is álltak egy ponton és emberi alakokká váltak.
-Üdvözletem creepypasták!-kiáltott széttárt karokkal Firebrand miközben előlépett.
Masky kijött a konyhából.
-Ti meg mit kerestek itt? Nem úgy volt, hogy nem jöhettek ide?
-Egyeltalán kik ezek?-kérdezte Ben aki épp akkor lépett ki a kínzó kamra ajtaján.
-Milyen csúnya fogadtatás-dünnyögött színészkedve Observer- Mi a Collectivekek vagyunk. Slenderman elsőszámú követői-hangoztatta büszkén.
-Remek még több csicska..-legyintett Ben és inkább elteleportált.
Legszívesebben én is ezt tettem volna de itt kellett maradnom.
-Slenderman ideküldött minket egy munkára-adta a választ Deadhead.
-Mi..mi..mily..en munk..át a.aaka..rna itt ad..ni nek..tek?-dadogta Toby idegesen-A m..mester cs..csak nem nyi..nyirat..na ki mi..minket!
A collectivek nevettek egyet aztán kámforrá váltak. Nem értettünk semmit.
-Hé emberek-szólt az emeletről Jason-a kúria körül démonok repdesnek. Magyarázat?
A proxyk kirohantak, hogy megnézzék mire készülnek. Clockwork csak vállat vont. Ő nem értett semmit így nem is izgatta annyira a dolog. Vele ellentétben én teljesen összezavarodtam és a fiúk után rohantam. Kint Cursor elkapott és bedobott egy kör közepébe ahol a proxyk feküdtek ájultan. A kör fűvel és botokkal volt kirakva ahogy a kúria körül is húztak egy hatalmas kört amit felgyújtottak. Különböző jeleket rajzoltak a földbe. Egy-kettő olyan ismerősnek tűnt.. Mintha láttam volna mikor Karlával beszéltem. Belegondoltam hogy nézhet ki az egész madártávlatból.
-Ez egy.. Boszorkánykör?-tettem fel a kérdést miközben beljebb húzódtam mielőtt meggyújtanák a belső kört is.
-Pontosan!-állt meg előttem Observer-És ti lesztek az áldozatok-Hangosan felnevetett-Az összes creepypasta!
folytatás ? :)
VálaszTörlés