3. fejezet



Légzésem szaporább lett. Hirtelen gondolkodni se tudtam csak álltam és néztem a magas lényt. Ő a vezére a creepypastáknak. Őt láttam mikor üldöztek és most ő érte el, hogy féljek. Eddig csak néha-néha megijedtem, most viszont rettegek. Pedig csak áll és néz. De vajon a többiek hova tűnhettek?
 Nagyot nyeltem és erőt vettem magamon.
-A...Ashley Gray vagyok-böktem ki nagy nehezen. Kihúztam magamat és kifújtam a levegőt. Sikerült némileg lenyugodnom.
Slenderman egyik csápját felém nyújtotta. Végig húzta a varraton. Hideg bőr szerű tapintása volt. Kicsit megborzongtam.
-Ashley Gray…-ismétete meg a nevemet mélyen zengő, lassú hangján.
-Igen-bólintottam óvatosan. A csápja még mindig vizsgált-Te Slenderman vagy a vezér… M...Miért figyeltél engem az erdőben?
-Már régebb óta figyeltelek. Tudtam, hogy mire vagy képes, és hogy még mire leszel.
-Hogy érted, hogy mire leszek képes?
-Ez most még nem lényeges...-vissza húzta fekete csápját-A fő, hogy már közénk tartozol. Olyan vagy, mint mi.
-Mi lett a többiekkel?
-Megparancsoltam nekik, hogy amíg veled foglalkozom addig rejtőzzenek el. Tudni akartam, hogy cselekszel ha egyedül maradsz.
 Az erdőből levél zörgés hallatszott. Hátra kaptam a fejemet, de szerencsére csak Hoodie lépett elő. Vissza akartam fordulni a vezérhez, de addigra már eltűnt.
-Komoly?-fakadtam ki hangosan-Itt mindenki tud teleportálni??
-Nem, csak néhányan. Mint például Slenderman vagy Ben-válaszolt a férfi ahogy mellém ért-A többiek már nagy valószínűséggel visszatértek a kúriába.
-És te?
-Én magammal viszlek.
-Maga...Hova? Miért?
-Mert Slenderman azt parancsolta.
-Mégis mikor?
-Velünk Proxykkal telepatikusan is tud kommunikálni. És hogy hova? Az egyik munkámra. Slenderman szeretné, ha ölnél-közben elindult a kocsi felé én pedig követtem.
-És ehhez miért kell egy Proxyval mennem?
-Mert ő így akarta.
-Nektek minden parancsára ugranotok kell?
-Te mindig ilyen kíváncsi voltál?-tette fel a jogos kérdést kicsit már idegesen.
-...Sorry-megdörzsöltem szemeimet-Csak ez az elmúlt két nap tudod…
-Kicsit sok volt-fejezte be helyettem.
-Igen. Amint belenyugodtam valamibe rögtön nekem löktek még egy tonna információt.
-És most mi zaklatott fel a leginkább?-közben beültünk az autóba és kihajtottunk az egyetlen úton. Az elsuhanó fákat néztem az ablakon keresztül.
-Nem is tudom… Slenderman mondott valamit ami… olyan furcsán hangzott…
Hoodie nem válaszolt. Csak az utat figyelte és várta hogy folytassam. ..Gondolom..
-Azt mondta tudja mire leszek képes-megráztam a fejem-Jó, lehet csak túlreagálom és arra célzott, hogy számít rám és kinézi belőlem, hogy meg tudok tenni ezt azt…
-Nem, nem arra célzott. Tőle ne várj bíztatást és fejsimogatást. Mindent csak a maga céljai érdekében tesz.
-De ha nem az, akkor olyan, mintha a jövőbe látna.
-Nem csak olyan.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem elbizonytalanodva.
Mielőtt kihajtott volna a rendes betonútra körülnézett és mivel nem kellett elsőbbséget adni senkinek így elindult. Az úton nem járt egyetlen autó sem. Elég kihalt szakasz volt.
-Slendermannak-kezdte el végre-van még egy csicskás csapata. Ők nem a kúriában élnek. Különállóak. Igazából csak azért tudok róluk, mert Slendy és Masky elejtettek néhány morzsát.
-Masky?
-Igen. Egy alkalommal neki is a csapattal kellett tartania mivel csak ő ismerte azt a területet. De sokra ő sem emlékszik mivel kitörölték utána a memóriáját. Csak néhány emlék foszlány maradt meg.
-És mik voltak azok?
-Valami olyasmit említett, hogy össze kapott az egyikkel és verekedni kezdtek. Aztán egy pillanatig látott egy képet…Tim lakásán voltunk.
-Szóval Maskynál-erősítettem meg magamnak.
-Igen. Alex, egy akkori barátunk, ő és én ültünk a zeneszobában.. Tim ukulelén játszott, Alex a szintetizátornál ült, én pedig pont akkor léptem be egy törülközővel a fejemen.
-Egy idilli kis életkép-mosolyodtam el.
-Igen. Erre emlékszem is.
-És ezzel mi a baj?
-Hogy az az emlékkép teljesen élethű volt. Masky tényleg ott állt a lakásban. Neki is esett valaminek amitől az egész házban elment az áram.
-Hogy?-néztem rá értetlenül.
-Anno amikor ott voltunk, tényleg elment a villany.
-Nem értem…
Hoodie nagyot sóhajtott.
-Masky szerint olyan volt, mintha az alak verekedés közben vissza vitte volna a múltba egy pillanatra.
-De hát ilyen nem létezik…
-Eddig a szörnyekben sem hittél feltételezem. De igaz, tényleg elég furcsán hangzik. Bár volt arra is példa, hogy Slenderman olyan dolgot említett nekünk, ami csak később történt meg.
-Azt akarod mondani, hogy az a másik csapat tud az időben utazni?
-Meg térben. És meg tudnak szállni dolgokat.
Csak pislogtam. Ez már mindennek a teteje. Alig tudtam feldolgozni, hogy tényleg vannak ilyenek… Kinéztem az ablakon és a tájat bámultam. Még mindig fák ölelték az üres utat.
-Szóval Slendy tudja, hogy a jövőben sokra leszek képes?
-Ha ebből az irányból nézzük akkor igen.
-De mégis mire:
Hoodie csak vállat rántott és ráfordult egy másik útra amin már járt egy-két autó.
-És hogy hívják a másik csapatot? Ha ti Proxyk vagytok akkor nekik is van nevük nem?
-Collective.

1 megjegyzés:

  1. Ez eszméletlenül jó bár szerintem ebből egy animét kéne csinálni akkor még élvezhetőbb lenne :)

    VálaszTörlés