A múlt (9. fejezet)

Karla Müller

Született: 1390. Németország

Meghalt: 1417.

Halála oka: Boszorkány üldözés

9 éves korától fogva mindenki kerülte mert furcsa dolgok történtek körülötte. Szülei még csecsemőként eldobták maguktól és egy idős hölgy nevelte fel. Ahol Karla járt, ott furcsa anomáriák jelentkeztek. A tiszta ég hirtelen vált felhőssé és villámlott, a folyó folyási iránya megváltozott pár pillanatra, néhány perc alatt felnőtt egy növény vagy tárgyak mozdultak el a helyükről. Az idős hölgynek mindig sikerült valamivel kimagyaráznia a dolgokat így a falu lakói nem tették próbára. Karlának nem voltak barátai, hisz mindenki félt tőle. Egy alkalommal az erdőben sétálva rátalált egy ájult fiúra. Később kiderült, a fiút száműzték otthonából mert anyját boszorkánynak hitték és féltek, hogy a fiú is örökölhetett valamit. A fiút, Richardot is befogatta az öregasszony. Richard a többiekkel ellentétben nem ítélte el Karla képességeit. Sőt, tetszett neki, hogy különleges. Ahogy teltek az évek, a két fiatal felnőtt, és egymásba szerettek és született egy gyermekük is. A boldogság viszont nem volt végtelen, mert a nevelő anyjuk elhunyt. Karla depresszióba esett és a furcsa képességei felerősödtek. Már nem tudta visszafogni őket. Egyre gyakrabban, egyre többször jöttek elő. A falusiak féltek tőle. Tudták, hogy boszorkány és hogy meg kell ölniük. Richard meg akarta védeni a családját így elmenekültek a faluból. A fiúkat sikerült biztonságba helyezniük egy közeli faluban.  Az emberek gyűlölete viszont hatalmas volt így utánuk eredtek és keresték őket. Richard mindent megtett szerelméért. Még ölt is. Rengetek falusival végzett. Végül bekerítették és elválasztották őket. Richardot kikötötték és végig kellett néznie, ahogy Karlát máglyára küldték és élve elégették. Karla tényleg boszorkány volt, ám a tűzzel nem tudott harcolni. A tűz volt az egyetlen gyengéje ami meggátolta a mágia használatában. A lángok felemésztették őt. A tűz meggyújtása előtt az utolsó szavait Richardhoz intézte: “Drágám, tudd, hogy mindig is szerettelek. Te mindig mellettem álltál és megvédtél az emberektől. Te elfogadtál és úgy szerettél ahogy vagyok. Most el kell hogy búcsúzzak tőled. Én nem hiszek istenben így nem mondhatom, hogy újra találkozhatunk fent. De remélem van valami a halál után, ahol végül együtt lehetünk. Addig is kérlek élj teljes életet és vigyázz magadra. Szeretlek!”

Sajnos Richard nem teljesíthette Karla kérését, mert a boszorkány égetést követően neki is bűnhődnie kellett az emberek megölése miatt. Felakasztották a falu közepén. A holtteste másnapra viszont eltűnt.

Richard Aumann

Született: 1389. Németország

Meghalt: 1417.

Halála oka: felakasztották

Az akasztást követő napon Richard az erdőben ébredt. Furcsán érezte magát. Mintha valami más lenne. Nem emlékezett arra, hogy mi történt. Nem tudta ki ő. Nem tudta honnan jött. Fél napig csak ült. Alkonyatkor felkelt és elindult egy irányba. Valahol a falu közelében megállt és nézte az embereket. Nem ismerte őket. Nem tudta mik vagy kik ők. Egyszerűen csak gyűlöletet érzett irántuk. Megmagyarázhatatlanul utálta őket. Órákig állt ott. Addig, míg mindenki el nem ment aludni a maga házába. Ő maga tovább állt és csak ment és ment, míg el nem ért egy tavat. Belenézett és meglátta benne magát. A telihold megvilágította őt. Nem volt arca. Csak egy fehér alak és fehér test. Hasonlított azokra akiket nem rég látott, de mégis különbözött tőlük. Sokkal magasabb volt és hátából fekete csápok nőttek ki.

A magas fehér alak minden alkonyatkor visszatért a falu szélére és nézte az embereket. A gyűlölet amit érzett, volt az egyetlen érzelem amivel találkozott. Ezen kívül nem tudott semmit. Nem érzett éhséget, félelmet, bánatot, örömöt. Nem tudta, mit kellene tennie. Évekig nem tett mást csak nézte az embereket. Ahogy figyelte őket, megtanult néhány dolgot. Megtanulta a beszédüket, megismerte az érzelmeiket, a tetteik miértjét. Később már szégyenérzetet is ismert, hisz látta, hogy ők mind viselnek valamit. Viszont valamit nem tudott megérteni. Az evést. Az emberek mindig elmentek vadászni. Megölték a vadakat, aztán a szájukba vették őket és megették. A tóban nézegette magát. A fej forma olyan, mint az övéké, de neki nem volt arca. Nem voltak szemei, fülei, orra, szája.

Egy alkalommal meglátta őt egy arra kószáló kisfiú. Megrémült, és a félelemtől földbe gyökereztek a lábai. Ő odament elé és csak bámulta percekig. Aztán eszébe jutott a gyűlölet. És az amit az emberek tettek a vadakkal. Megpróbálta szétnyitni állkapcsát. A hatalmas fehér fej megnyílt, a fehér bőr ketté vált és a hold fényben megcsillantak az éles fehér fogak. Egyik csápjával megragadta a gyereket és letolta a torkán. Érezte a hús és a vér ízét, a csontok ropogását. Ízlett neki. Energiát nyert tőle. És a gyűlölet egy pillanatra kielégült. Ekkor határozta el, hogy embereket fog enni. Az emberek megismerték őt. Féltek tőle. Rettegtek az erdőtől hisz tudták, hogy van ott valami. Később már neveket is aggattak a lényre. Neki a Slenderman tetszett a legjobban.

Később rájött, hogy ő a többi lénnyel ellentétben másra is képes. Képes utazni a térben. Slenderman egyre több helyet fedezett fel. Egyre többet tudott meg a világról. Rájött, hogy nem csak ő az egyetlen, aki más mint a többiek. Elhatározta, hogy összegyűjti a vele hasonlókat.

Már évszázadok teltek el, mióta felkelt az erdőben. Mindig próbált visszaemlékezni, hogy vajon mi történhetett az előtt. Ki volt ő? Hogy született? Volt e élete?

Idővel létre hozott három másik slendert is. Először csak kísérletezni akart, de a három “testvére” a nyakán maradt, mivel hasonlóan erősek mint ő. A kísérletezések, az emberi élettel való játék valamit megmozdított a fejében. Emlékeket. Halványan, de kezdtek feltörni benne valamiféle emlékek. Évek kellettek hozzá, de végül össze állt a kép. Már mindenre emlékezett. Már tudta, hogy Richard volt az igazi neve, és tudta, hogy volt egy hitvese, akit megöltek az emberek. Ekkor érzett először más érzelmeket is. Bánatot. Szörnyen gyötrő fájdalmat. Eszébe jutott a szerelem és a gyász. Minden megváltozott benne. Karla azt mondta, hogy reméli, van valami a halál után ahol találkozhatnak. Ő itt van. De hol van Karla? Egyetlen célt tűzött ki maga elé. Vissza akarja szerezni szerelmét. Még több kísérletet végzett az embereken. Magához vette a Proxykat, hogy szerezzenek neki embereket, akikkel ő tud kísérletezni. Létre hozta a Collectiveket, akik tudnak térben és időben utazni. Bár képesek visszamenni a múltba, halott embereket nem tudtak visszahozni. Viszont már közel járt a céljához. Összegyűjtött rengetek gyilkost akik mások mint az emberek. Bár sokuknak nincsenek képességei mégis mások. Ők nem tudnak róla, de mások. Slenderman pedig ki akarja facsarni belőlük ezt az erőt akármilyen kínzások árán is. Ha kell, feláldozza őket. De ha meg lesz egy bizonyos mennyiségű erő, talán képes lesz visszahozni régi hitvesét.