6.fejezet

Fekete pulóverben, kapucnival a fejemen és zsebre vágott kezekkel lépdeltem a sötét utcákon. Kicsit csöpörgött az eső de ez már csak a vihar vége volt. A lánc hangosan csörgött a farmeremen. Minden egyes lélegzetemnél láttam a párát. Az utcai lámpák fénye pislákolt. Valószínű, hogy Slenderman figyel. De mégis mi olyan érdekes rajtam?
Úgy két hét utàn ez lesz a második munkám. Persze most sem engedtek egyedül dolgozni. Pontosabban Hoodie eröltette, hogy segítsek Sadienek. Pedig azt mondta, hogy ő nem aggódna értem. Vagy csak a Collectivektől félt?
Befordultam az egyik zsákutcába és bementem a színház hátsó bejáratán. Sadie Serenade kérte, hogy legyek vele. Azt mondta, egy nagyszabású bulit akar, de egyedül nem tudja véghez vinni, hisz szellem.
Bent rengeteg fiatal várakozott egy nagy teremben sorszámmal a mellkasán. Jobban a fejemre húztam a  csuklyát, hogy ne lássák az arcomat és végképpen a számat. A mosdó felé vettem az irányt ahol szerencsére nem volt senki. Az ablakban egy kék hajú, hegyes fülű lány ült fekete topban és farmerben. A teste valamennyire átlátszott.
-Szia Sadie!-köszöntem miután becsuktam magam mögött az ajtót.
-Szia Ashley!-Sadie leugrott a párkányról-Na végre! Azt hittem eltévedtél-viccelődött jókedvűen-A srácok leírása alapján ijesztőbbnek képzeltelek el.
-Kösz a bókot.. -persze nem sértődtem meg-Na, akkor mi lenne a feladatom?
-Nem sok. Igazából csak Hoodie rám szólt, hogy hozzalak magammal. Szóval szabad kezet adok, csak pár kérésem lenne, hogy viselj füldugót és ha én jövök valahogy iktasd ki a kamerákat. Emellett helyettem be kellene regisztrálnod a tehetségkutatóra.
Nem értettem teljesen a dolgot, de beelegyeztem és kerítettem magamnak füldugót valakinek a táskájából. Bejelentkeztem a válogatóra mint Sadie aztán csak várnunk kellett. Úgy egy óránk volt még a fellépéséig. Addig elszórakoztattam magamat. Nem részletezném a dolgot  a lényeg, hogy a holttestet jól elrejtettem a ruhatárban…
 Sadie végre sorra került. Kiállt a színpadra, én a függöny mögül lestem a műsort mivel már végeztem a rámszabott munkával. A reflektor fények kicsit elhalványították a bőrét de annyira távol állt a zsűritől és a közönségtől, hogy nem nagyon látszott. Bemutatkozott, elmondta, hogy Lady Gagatól az Applause című számot fogja éneklni aztán belekezdett. Észbontó hangja volt a csajnak amin el képedtek, de a mosoly hamar lefagyott a szájukról. Úgy tűnt fájhat valamijük.. Lassan a karjukon a saját vérükből kirajzolódott valami. “Sadie Serenade” Vér folyt a szemükből és sírva, ordítva tartották vissza kiesni készülő beleiket. A zene csak ment tovább és Sadie énekelt. Senki se tudott mozogni. A több százas közönség a dal végére holtan feküdt a nézőtéren.
Sadie befejezte a dalt. Csak én tapsoltam.
-Hát ez kurva jó volt!-dicsértem vigyorogva-Hallod ilyen bulit máskor is rendezhetnél!
Sadie először nem válaszolt csak ámult a remekművén.
-Igen, ilyet tényleg kell máskor is csinálni-válaszolt végül.
Mielőtt hazamentünk volna ellátogattunk egy közeli áruházba mivel eddig Clockwork cuccait hordtam és kellett pár ruha meg egyéb felszerelés. Egy órás gyaloglással értünk haza de legalább elbeszélgettük az időt.
*
Németország: Fekete-erdő

A telihold fénye bevilágította a lombkoronákat. Baglyok huhogtak és apró rágcsálók futkároztak a cserlyésben. Rajtuk kívűl egy élőlény se járt arra. Egy aprócska ösvény húzódott a fák alatt amit lassanként benőtt a gaz, hisz alig járnak arra. Pedig ha követnék az utat kijutnának az erdőből és egy régi falu romjaira találnának. Szinte már csak az alapok maradtak fent, a többit tönkretette az idő vasfoga. Senki nem járt itt évek óta. Most mégis itt állt valaki. Magas, öltönyös és arcnélküli.
Slenderman órák óta nézte a romokat. Mintha arra várt volna, hogy újra felépül és újra megindul benne az élet. De nem történt meg.
Egy emberi árny jelent meg mögötte.
-Hogyan tovább?-tette fel a kérdést halkan, hogy ne zavarja meg Slendert semmiben.
-Még én se tudom…-lassan és mélyen zengett a hangja-Nem értek a boszorkány mágiához…
-Akkor zsákutca?
-Nem! Valahogy megoldom! Addig is vigyázzatok rá! Nem eshet baja amíg nem tudom mit kell tennem vele.
Az árny bólintott s kámforrá vált mintha ott se lett volna.

*
A kúriába visszaérve bunyóval fogadtak minket. Puppeeter és Jason egymásnak estek valami miatt. Bloody Painter megpróbálta szétszedni őket nem túl nagy sikerrel végül Seedeater rájuk ült és akkor elnyugodtak. Jutalomként kapott E.J.-től egy szemgolyót.
A kis csetepaté közben felmentem a szobámba és kipakoltam. A többiek már megvacsoráztak viszont a konyhában Clocky és Toby enyelegtek így hamar összeszedtem vacsorám és inkább az étkezőben folytattam az evést. Senki se ült bent rajtam kívűl. A legtöbben ilyenkor szórakozni mennek.. Azaz ölni,  ijesztgetni vagy kínozni.
A nagy csöndet az ajtó nyikorgása szakította félbe.
-Jó étvágyat-Hoodie ült le elém egy csésze kávéval.
-Köfh-lenyeltem a falatot-Mi járatban?
A férfi csak vállatvont és az italát kezdte kevergetni. Egy jódarabig csendben ültünk egymás előtt.
-Adhatok néhány okos tippet?-tette fel végül a kérdést.
-Mivel kapcsolatban?
-Ha máskor hallgatóznál valakik után figyelmedbe ajánlom az ajtó halkabb becsukását és a rejtőzködést-belekortyolt a kávéba-És ha már itt tarunk nem látom, hogy aggódnál magad miatt.
-Miért kellene? Hisz még ti se tudjátok, hogy mit akarnak velem a Collectivek. De erről jut eszembe, tök úgy rémlik, hogy azt  mondtad, te és Masky bizalmas barátok vagytok a múltatok miatt.
Pont a közepébe találhattam. Hoodie az ajkába harapott és felsóhajtott.
-Masky mindig is vágyott Slenderman elismerésére. Sokmindent megtenne érte. És mivel Slender hallgatást kért tőle így ő hallgatott.
-De édes! Milyen megbocsájtó kapcsolat-mosolyogva támasztottam fejemet bal karommal. Nem tűnt túl vidámnak ezért inkább visszafogtam magam-Sorry...Figyelj Hoodie…
-Tudod mit?-vágott közbe-Hívj Briannek.
-Brian?  Ez az igazi neved?-kérdeztem meglepetten. Mi ez a nagy őszinteség?
- Brian Thomas volt a nevem. Még mikor normális életet éltem.
Kérdőn néztem rá.
-Hamár mindenképp a bizalmat keresed az emberekben.. Legyen ez a zálog, hogy megbízhatsz bennem. Szóval érdekel, hogy miért kellesz a démonoknak?
Bólintottam.
-Timmel próbáltunk a dolog után szimatolni. Szerencsénkre összefutottunk egy Firebrand nevű taggal aki kikotyogott néhány infót.  Öhm.. Eddig mennyit tudsz?
-Deadhead szerint a családom miatt kellek. Mert hogy én vagyok az egyetlen leszármazott aki ölt.
-És a családod honnan jött?
-Németországból. Legalábbis az anyai nagyapám.
-Firebrand szerint Deadhead, az első tag is onnan származik. Emelett Slenderman rengeteg időt tölt ott.
-Szóval a német felmenőimnek kellene utána néznem?
-Igen-kint járkáltak ezért halkabbra vette hangját-Történhetett ott valami ami érdekli Slendert. A démon szerint Slendy jópárszor visszaküldte Observert a múltba. Szóval tudod, hogy fogsz utána nézni?
Kis ideig magam elé nézve gondolkodtam aztán fáradtan lefejeltem az asztalt.
-Anyának hatalmas festménye van a családfánkról. Még a papa adta neki…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése