Apunak hála tudtam segíteni Hoodienak a szerelésben. Kicsit olajosan visszamentünk a házba lefürödni. Sally egy magas, színes pöttyös öltönyös fazonnal játszott a nappaliban.Mint kiderült ő Splendy, Slenderman úgymond öccse. A tusolás után segítettem Clockynak és Splendynek a vacsora elkészítésében. Addig Sally és Toby megterítettek a hatalmas ebédlőben. Vacsoránál mindenki ott ült akit eddig megismertem: Clocky, Sally, Smile, Sonic, Masky, Hoodie, Toby és Splendy. Egész jól elbeszélgettünk és ebbe a néhai “megöllek te geci” kifejezések is beletartoznak mivel igen viccesen hatott egy kék sün szájából. A mosogatást másnapra hagyva mindenki elvonult a szobájába. Átöltöztem egy Clockytól kapott hálóingbe aztán az ágyba dőlve szinte azonnal el is aludtam. De mintha valamit elfelejtettem volna… Másnap reggel kipihenve nyitottam ki szemeimet. Nagyot sóhajtottam és már épp fel akartam kelni mikor valaki az ágyam mögül megszólalt…
-Go to sleep…Hehe...Talán mégsem volt olyan jó ötlet felébredni-nevetett.
Abban a minutumban kipattantam az ágyból és az asztalomon lévő cserepet hozzávágtam az alakhoz. A cserép a falnak ütközött és darabokra tört, az ijesztő fazon pedig egy késsel rohant nekem. Sikerült kitérnem az útjából így az asztalnak ment és kicsúszott a nyitva hagyott ablakomon. Hallottam ahogy földet ért és nyöszörgött. Odasiettem az ablakhoz, hogy kinézzek és megállapítsam él e még a betörőm. Ekkor kicsapódott az ajtó mögöttem és Clockwork rohant be a szobába.
-Mi történt? Minden rendben?-kérdezte miközben körülnézett a szobában.
-Igen...Azt hiszem… -kipillantottam az ablakon. Clocky mellém lépett és ő is követte a példámat.
-Clockwork!-szólt fel a fazon idegesen-Ki az a csaj az üres szobában??
-Az újonc-válaszolt majd felém fordult.
A lány kérdőn nézett rám. Nem igazán értette mi is történt itt pontosan.
-Bámult miközben aludtam és rám hozta a frászt. Aztán meg egy késsel kezdett felém rohanni-magyaráztam.
-Értem.. De akkor mit keres lent?
-Kiesett.
-Kiesett??-Clocky szeme tágra nyílt a csodálkozástól és lenézett a férfire.
-Jól hallottad-morogta a derekát maszírozva. Úgy tűnt kínosan érte a helyzet, hogy ekkorát bukott. ...Szó szerint. Clocky egy félperces-feldolgozó-csönd után hangos nevetésben tört ki. Annyira röhögött, hogy majdnem ő is kidőlt az ablakon.
Miután kicsit megnyugodott lesiettünk a férfi elé. Addigra ő már beért a házba szóval a lépcsőnél találkoztunk.
-Hát akkor-kezdte Clocky még mindig fülig érő mosollya. (Vagy az csak a varrás volt?)-Ashley, ő itt Jeff. Jeff, ő itt Ash az újoncunk.
-Ö..örvendek…!-intettem kínosan mosolyogva. Sötét, szemhély nélküli szemei tökéletesen elárulták vágyát...Engem megölni.
-Hehehe!-vihogott sakál módjára-Milyen szép kis torkod van!
-Khm!-köszörülte meg figyelmeztetően torkát Clocky.
-...Vedd bóknak-morgott Jeff aztán elbotorkált az emeleti szobák felé.
-Bár szabály, hogy nem végezhetünk egymással-kezdte a lány-Néha rá kell szólni a tagokra ha újak érkeznek.
-Minden világos. Szóval jobb, ha meghúzom magamat.
-Pont ellenkezőleg. Mutasd meg mit tudsz és azzal kiharcolhatod a tiszteletüket. Jeffről már le is van a gondod.
-Hogy mi? Hisz miattam kiesett az emeletről!
-Viszont azt mondta vedd bóknak a szavait. Ez jó jel-mosolygott.
Még visszamentem felöltözni aztán leballagtam az ebédlőbe ahol már a tegnapinál jóval többen reggeliztek. Leültem Clocky mellé és elvettem egy kenyeret. Kényelmetlenül éreztem magamat.. Mintha valaki vagy valakik bámulnának… Végül is sokan azt se tudják, hogy új tag jött.
Evés közben egy régi dalocska dallama ment a fejemben. Elvettem egy kenyeret és letettem a tányérra. Rájöttem, hogy a dalocska nem a fejemben megy hanem a folyosóról szól. Megfordultam de a folyosóra nyílón ajtón át nem láttam semmit és a dal is elhallgatott így visszafordultam reggelimhez. A kenyerem helyett viszont csak egy becsomagolt cukorka feküdt a tányéron. Újra megszólalt a rég ismert dallam, név szerint a Pop goes the weasel. Nem tudtam, hogy mit is gondoljak. Inkább kibontottam a cukorkát és éppen tettem volna be a számba mikor valaki velem szemben rám szólt.
-Én a helyedben nem tenném-mondta az ismeretlen nő unottan.
-Miért nem? Talán drog?
-Nem. Mi nem játszunk ilyen kicsinyes dolgokkal. De ha nem akarod kínzó padon végezni akkor ne edd meg.
Visszatettem a cukorkát és a nőt kezdtem vizsgálni akinek a maszkja orrig fel volt hajtva, hogy tudjon enni de a szemeit már nem láthattam. Hosszú fekete haja is takarta az arcát.
-Te vagy az újonc igaz?-kérdezte miután lenyelte az utolsó falatot.
-Igen. Ashley..
-Ashley Gray a neved. Tudom. És azt is, hogyan kerültél ide. Clockwork mesélte.
-És te ki vagy?
-Jane.
Összepakolta használt evőeszközeit és tányérját aztán egy köszönéssel ott is hagyott. Nem túl barátságos… Újra a cukorkára néztem. Rémlett, hogy Clocky mondott valamit és Jane is figyelmeztetett de nem értem miért nem ehetem meg a cukorkát. Hisz ha nem drog akkor mi bajom lehet belőle? Újra kézbe vettem és le akartam nyelni. Ijesztő vihogás csapta meg a fülemet hátulról. Gyorsan a hang irányába kaptam a fejemet és abban a percben egy sikoltás kíséretében el is hajítottam az édességet. Egy igen rémisztő bohóc kacagott az arcomtól pár centivel. Hegyes orra majdnem elért az enyémig. A bohóc a sikításomra hangos nevetésbe kezdett.
-L.J. nem unod még ezt a viccet??-förmedt rá Clocky de a szörnyeteg csak tovább vihogott.
-Nem, ezt.. hihi..Ezt nem lehet megunni! Az a rémült tekintet! Hehe.. Jaj és ha még a cukorkát is megette volna!
Clocky csak fáradtan felsóhajtott.
-Ash, ő itt Laughing Jack. De mi csak L.J.-nek becézzük mivel van még egy Jack-ünk.
Nem igazán tudtam mit feleljek. A bohóc persze csak nevetett tovább. Inkább elvettem még egy kenyeret és a poharammal együtt kimentem a tornácra ahol nyugodtan megreggelizhetek miden nemű ijesztegetés nélkül. Bal szerencsémre a kinti asztal már foglalt volt. Masky és egy másik férfi ültek ott egy-egy kávéval. Masky épp akkor hamuzott bele a hamutálba.
-Jó reggelt újonc! Leülsz?-kérdezte miután kifújta a füstöt.
Bólintottam és levágódtam az utolsó üres helyre.
-Heló, téged még nem ismerlek-köszöntem az ismeretlen férfinak.
-Dehogy nem-nevetett-Én vagyok az Hoodie, csak maszk nélkül.
-Oh, bocsánat!
-Nem probléma-legyinett és beleivott a kávéba-Ha nem munkán vagyunk nem hordom a maszkot.
-De akkor Jane miért viselte reggeli közben?
-Hiúságból-felelte Masky-Az arca leégett Jeff őrűltsége miatt és a maszkkal próbálja takarni.
Ezután Masky és Hoodie mese délelőttöt tartottak nekem a creepypasták idekerüléséről. Elég sok történetet elmondtak. A felét meg se tudtam rendesen jegyezni. Már épp mentünk volna be mikor a rózsaszín ruhás kislány elém futott. Hm.. Mintha valami más lenne rajta…Úgy rémlett a szeme nem vörös volt hanem zöld… És a haja pedig göndör...
-Szia! Játszasz velem bújócskát? Nagyon szeretek bújócskázni!-kérdezte tőlem mosolyogva. Ekkor kilépett az épületből egy szürke bőrű fazon is.
-Lazari, ne játssz az étellel! Az adrenalintól túl édes lesz a húsa…
-De én szeretem az édeset!!
A kis beszélgetésre kikerekedtek a szemeim. Hoodie el is nevette magát a reakciómon és egyik kezét a vállamra tette.
-E.J. ő nem áldozat. Ő az új tag. Lazari, ha játszani szeretnél inkább keresd meg Sallyt.
A kislány szomorúan elballagott. E.J. pedig gyorsan végig mért.
-Na ja. Most, hogy megnéztem tényleg nem az…-gondolom itt a levarrt számra célzott. A három férfi még váltott pár szót addig én bevittem a poharakat és a tányért. Mint kiderült, új vendég mosogat itt is… Már csak pár lépés választott el a konyhától mikor futó lépteket hallottam az emeletről és oda néztem. Jeff a bejárati ajtó felé ballagott, a lépcsőn pedig egy fiatal kislány rohant le. El is esett és végigcsúszott a lépcsősoron.
-Jeeff!!-kiáltott a férfi után-Kérlek vigyél magaddaaal!! Annyira szeretnék veled menni! Már egy csomót öltem és már nagyon ügyes vagyok! Légyszííííí!!
-Dugulj már el….
-Naaaa!! Minden lépésedet követném!
-Eddig is azt tetted.
-Jó de most parancsolhatsz is nekem! Te vagy a főnök!
-Okay akkor hagyj békén!-förmedt rá Jeff és épp ki lépett volna de E.J.-ék pont akkor jöttek be és orrba vágta az ajtó. Nincs ma jó napja…
-A kur** életbe!-Jeff az orrához fogott. Ömlött a vér belőle amire ő csak elmosolyodott és lenyalta a kezéről a vért. Úgy tűnt ő ennyivel el is intézte a dolgot de a kislány ráförmedt E.J-re, hogy mégis mit képzel, hogy bántani meri az ő hercegét.
-Jack, reggeliztél már ma?-kérdezte Jeff miközben elengedte maga mellett a proxykat.
-Igen, de még férne belém… Miért? Ha megint Ninát akarod rám sózni akkor mondom még egyszer: Nem, nem fogom megenni Ninát!....
A beszélgetésük ezután elhalt mert becsuktam a konyha ajtót. Úgy fél óra alatt el is mostam a tányérokat, bögréket és evőeszközöket. Felmentem az emeletre és fáradtan bedőltem az ágyamba. Nem sokkal később kopogást hallottam így kiszóltam.
-Szabad!
Az ajtó nem nyílt ki, helyette Sally jött rajta.
-Szia Ashley!-köszönt aranyos kis hangján-Slendy bácsi nem sokára hazaér. Gyere, be fogunk mutatni neki-felém nyújtotta kicsi véres kezét. Feltápászkodtam a kényelmes fekvőhelyről és a kislány kezét fogva újra lementünk a földszintre.
-A vezéretek egyeltalán tud rólam?-kérdeztem a mellettem álló Tobyt.
-A..azt h..hisz..em i..igen. Min..mint..mintha Cl..Clock..y m..mondott v..vol..na v..v..vaa..lamit..
-Tegnap utána küldtem Sallyt ha még emlékszel a sokkhatásoktól-szólt közbe Clocky-Viszont még volt valami dolga így csak ma tudott hazajönni.
Nem válaszoltam. Figyelmemet más kötötte le. Egy papír volt a falra ragasztva. Az eddig is ott volt? Közelebb mentem és leszedtem, hogy elolvashassam.
“FOLLOWS”
Ez volt ráírva. Megfordultam, hogy megkérdezzem a többieket, mi is ez, de ők már nem voltak ott. Hirtelen csönd lett az egész kúriában. Mintha mindenki eltűnt volna…
-Hahó! Clocky! Ticci Toby! Sally!-kiabáltam félhangosan a nevüket de nem jött válasz.
Nagy forgolódásomban feltűnt még egy papír a bejárati ajtón.
“LEAVE ME ALONE”
Ez állt a papíron. Megborzongtam. Összehajtottam és zsebre vágtam az előzővel együtt és kimentem az udvarra. Rendesen lehült az idő reggelhez képest... Fújt a szél és megzörgette a fák leveleit. A tornác egyik gerendáján újabb üzenetet találtam.
“DON’T LOOK OR IT TAKES YOU”
Kirázott a hideg. Mégis mi ez a rossz vicc? Ez talán valami elmebeteg bújócska?
-Srácok, ez nem vicces! Nem muszáj újonc avatást tartani!-vártam, hogy előjönnek e de semmi válasz nem jött. Körbenéztem az erdővel körülölelt kis tisztáson. Semmi különöset nem láttam és nem hallottam. Teljesen egyedül voltam.
Valahol a fák között mintha mégis megpillantottam volna valakit. Leléptem a tornácról és odafutottam a fákhoz. Az erdőbe még nem mentem be mivel az alak eltűnt. ..Talán csak képzelődtem…. Az egyik fán viszont egy papírlap lengedezett. Ezt is elolvastam.
“CAN’T RUN”
Féltem. Ettől a pillanattól kezdve kezdtem el félni. A szél kifújta kezemből a lapot. Zörgést hallottam a fák közül így óvatosan hátrálni kezdtem. Kezemet a láncra tettem, hogy ha bárki támadna, készenlétben lehessek. Rükverc közben akadályba ütköztem. Megpördültem, hogy támadjak, de elállt a lélegzetem. Az a két méteres, öltönyös alak állt előttem akit az erdőben láttam. Nincs arca. De mégis tudtam, hogy engem nézett.
-Slenderman…
kerem a folytatast ez jo volt :3
VálaszTörlés