11. Fejezet (vége)

A három proxy lassan éledezni kezdett és sajgó fejjel, de felültek. Elmagyaráztam nekik, hogy mit tudtam meg amire igen meglepetten reagáltak.

-Sose gondoltam volna, hogy Slenderman ért a mágiához...-ráncolta homlokát Masky.

-Ha neked most tényleg ez a legfontosabb…-nézett körbe Hoodie is-Ha jól látom épp most zárják be a kúria kapuját.

-M..meg mi..ntha v..valami jele..jeleket rajzol.nának a..aa f..föld..re.

-Boszorkány körök-mondtam-És azok a jelek arra jók, hogy semmilyen lény se tudjon kijönni az épület falai közül-az értetlen fiúkra néztem-Ne kérdezzétek honnan tudom..

-És mi miért vagyunk külön?-tette fel a jogos kérdést Hoodie.

-Mert mi állunk a legközelebb Slendermanhez. Bennünk nagyobb az az erő mint a többiekben-feleltem bár én se értettem mit mondok. Talán Karla segíthetett. Emlékek az álmomból amik most törnek fel.

A külső körök már javában égtek. A füst felszállt az égbe, fel a lombkoronák fölé. Vajon látja ezt bárki is?

Hoodie és Masky  szétszedték a belső kört mielőtt azt is meggyújtanák.

-A.. a.. t..több.. többieket most be..zár..ták?

-Legalább is akik bent voltak-felelt Masky-sokan éjszaka portyázni mentek. Ha mázlijuk van  még nem tértek haza…

 Egy árny jelent meg előttünk. Letérdelt és helyretette a szétszedett szalma kört.

-Sajnálom, hogy így alakult.. Én sem tehettem semmit-mondta Mr.Scars miközben felegyenesedett-Öntudatra ébredtem de mégse menekülhettem a parancsok elől.. A vezér túl erős..

 Összeszotított öklökkel és fogcsikorgatva pattantam fel ültemből. Mi az, hogy túl erős? Mi az, hogy parancs? Ha nagyon akarsz valamit akkor képes vagy rá. Még Karla is meg tudott látogatni álmomban pedig ő halott! Meg tudtam ölni egy felnőtt, erős férfit mert meg akartam ölni.

-Slenderman!-ordítottam torkom szakadtából-Tudom, hogy itt vagy! Gyere elő te féreg! Tényleg azt hiszed, hogy felhasználhatsz minket az önző kis tervedhez??

 Mi mind akik itt élünk mi mind mások vagyunk. Nem,most nem arra célzok,hogy van bennünk egy erő. Arról beszélek, hogy mi a saját életünket éljük. Mi irányítunk nem a hatalmak! Mi döntünk a sorsunk felől! Azok a férgek csak birkaként mennek előre a sötétben hamis fényeket követve!

Mi magunk vagyunk. És nem fogunk mind elpusztulni valaki más céljai érdekében.

-Slenderman! Dugd elő a nem létező orrod!

Nem kellett még egyszer mondanom. Slenderman megjelent előttem teljes élet nagyságban.

Két és fél méter magas lény arc nélkül de mégis tudtam,hogy engem néz. Még jobban összeszorítottam ökleimet, ujjaim már elfehéredtek.

-Milyen megható-zengte a szörny-Kiállsz mindenkiért, hogy ne öljelek meg titeket.

-Ezt egy szóval sem mondtam!-hangosan ráförmedtem-Ne nézz őrangyalnak mert nem vagyok az. Csak undorodom azoktól akik irányítani akarnak!

-A többiek is mind ezt mondják. Mégis az én házamban találtak menedéket.

-Csak kihasználják a helyzetet. Itt legalább nem kell menekülni az egyre jobban figyelő rendőrség elől.

Slenderman valami kuncogáshoz hasonló dörgést hallatott. Lehajolt egész az arcomig. A feje majd’ kétszer akkora volt mint az enyém.

-Ti az enyéim vagytok. Akármivel áltathatjátok magatokat, itt én irányítok!

Gondolkodás nélkül arcon köptem. Felegyenesedett és letörölte sima bőrét az ingujjával.

-Ti emberek rettentően makacsok vagytok.

-Igazad van. Makacs egy faj vagyunk de ezt neked is tudnod kéne hisz egykor te is ember voltál. Pontosan tudod milyen, ha mások irányítanak és a te szavad semmit sem ér.

Slenderman nem szólt. Mozdulatlanul állt előttem még a mellkasa sem emelkedett. Folytattam.

-Vajon Karla is azt akarja, hogy mások halála által térjen vissza?-kérdeztem gyengédebb hangon. “Ne hagyd, hogy felhasználja őket” Ezt mondta. A gyilkosokra értette. Ránk.

-Mit tudsz te arról, hogy Karla mit akar?-egyik  csápját meglendíve elsodort és  méterekkel arrébb zuhantam a fűbe. Slenderman nem hagyta annyiban a dolgot. Felszedett egy üvegdarabot és az oldalamba állította. Hangosan felordítottam. Fájt. Eszméletlenül fájt mint amikor a számat vágták fel. Brian fel akart állni, hogy segíthessen de Deadhead bakancsával a hátára lépett és a földre nyomta.

-Ott maradsz Proxy!

Felálltam, kikotortam szürke hajam a számból és újra Slender elé léptem.

-Látszik rajtad, hogy ember voltál-nevettem nehézkesen. Fájt az oldalam-Tényleg..- erőtlenül levegőt vettem-Makacs vagy és Gyenge!

Erre a szóra elszakadt az a bizonyos cérna és hatalmasat ordított. Egy igazi szörny hangja.

-Minek neveztél te féreg?-csápjával átkarolta a derekamat és közel emelt magához-Mondd csak még egyszer!-fújtatott feszülten.

-Ember voltál és az is maradtál. Meghalt a szerelmed és te nem tudtad elengedni. Rengeteg áldozattal persze vissza tudod szerezni. És akkor mi lesz? Slenderként fogsz vele élni?

A vezér pár pillanatig csak tartott és nézett aztán szó nélkül elhajított. A külső kör közelébe érkeztem. Az oldalamból kiszakadt az üvegdarab de cserébe a forró levegő kezdte nyaldosni a bőröm.

Lövéseket hallottam amire kinyitottam a szemeimet. Hoodienak sikerült felkelnie és mesterére célozott. Az egyik golyó súrolta a karját de a többi nem érte el.

-Ellenem mersz szegülni szolga?-csápjával kitépte a kezéből a pisztolyt és elhajította jó messzire közben másik csápjával megragadta Hoodie nyakát és szorítani kezdte. Masky és Toby még ha akartak se tudtak segíteni neki a proxy mellék hatások miatt.

-Brian!-kiáltottam erőtlenül mire Slenderman felém fordította fejét. Elengedte Briant és elém teleportált.

-Én irányítok!-zengte mély parancsoló hangján-Ti patkányok az én játékszereim vagytok!

-Karla nem ezt akarná... -leheltem erőtlenül. Egyre több vért vesztettem de még tartottam magam-Ő azt szeretné, ha összetartanának azok akik mások.

Csápjait újra a testem köré fonta. Felnyögtem a fájdalomtól ami belém nyilalt. Az oldalamon a sebből még több vér folyt ki. Felemelt és a lángokhoz közel tartott.

-Megölnélek-fejét félrebillentette mintha máris azon gondolkodna milyen kínzási módszerekkel szórakoztasson-De nem tehetem. Te vagy az egyetlen leszármazottunk aki ölt. Így csak te tudod őt visszahozni.

Tér ugrással újra a belső kör előtt termett és bedobott a három proxy közé.

-Collective, kezdjétek a rítust!

-Nem!-nevetett Firebrand.

-Mi az, hogy nem?

-Mert tök felesleges-nevetett hangosabban Firebrand-A kúria üres.

-Üres??-ordított Slenderman meglepetten-Az lehetetlen! Hisz lezártátok őket!

-Nem zártunk le senkit-felelte Mr.Scars.

-De hisz a pecsét ott van az épület körül!

-Nem egészen.. Néhány vonalat kihagytunk a mintából…

-Mi tudunk utazni a jövőbe is-szólt bele Observer-Teljesen felesleges az egész. Megnéztünk több változatot is. Karla egyikben sem maradt itt tovább pár hétnél. A lelke nem bírta el.

-Hazugság!-förmedt rájuk Slender-Ki kell bírnia!

-De nem bírta-rántott egyet a vállán Deadhead.

A rövid szóváltás közben Brian nagyjából elállította a vérzésemet pulóverével. A férfi segítségével felálltam és Slendermanre néztem.

-Emlékszel miért ölték meg Karlát?

-...Mert más volt-felelte Slenderman és lehajtotta a fejét.

-Karla...Vagyis az üknagymamám-halványan elmosolyodtam hisz olyan furcsa ilyet mondani-meglátogatott álmomban. Sok mindent megmutatott és elmondott. Tudod, hogy miért vannak természetfeletti szörnyek? Mert ez volt Karla utolsó varázslata. A saját erejét és lelkét helyezte a creepypastákba..-mély és nehéz lélegzetet vettem-Ő nem akarná, hogy mindenkit feláldozz.

 Slenderman eleinte nem szólt semmit csak magaelé nézett.

-De van még egy megoldás-állt elő Swain-Mi Collectivek már elég tropára ment lelkek vagyunk ráadásul minket te hoztál létre. Már mind öntudatra ébredtünk csak veled maradtunk hisz úgy sincs más választásunk.. Hisz se élők se holtak nem vagyunk.

-Nekünk már úgy is mindegy-morogta Persolus.

 Úgy negyed óra elmúltával a proxykkal a kúria teraszán ültünk. Toby kihozta az elsősegély csomagot amivel Brian helyrerakott amennyire csak tudott aztán néztük, hogy mi fog történni. A collectivek eloltották a külső kör lángját majd kitágították a belsőt. Mindannyian a közepére álltak és minket vagy Slendert nézték.

-Hát akkor minden jót pasták!-köszönt el mosolyogva Observer.

Meggyújtották a kört. Slenderman elmormolt halkan valami érthetetlen szöveget. A Collectiveek lassan, fájdalommentesen elégtek aztán egy hatalmas fénycsóva csapott fel magasan az égre. Beborult az ég és esni kezdett. Zuhogott az eső és eloltotta a lángokat. A nagy füstben nem sokkal később kivehetővé vált egy emberi alak. Egy vékony, fiatal nő állt a körben. A füst Slendermanre szállt, és a teste megváltozott. Újra normális emberként állt ott. Lassan közelebb ment a nőhöz.

-...Karla? Te vagy az?-suttogta halkan ahogy egyik kezét a nő arcára tette.

-Igen, szerelmem én vagyok az-mosolygott Karla könnyes szemekkel-Rég találkoztunk.

-Hm...Pár száz éve...Hiányoztál.

-Te is nekem, Richard!-Karla, a férfi nyakába ugrott, hozzá bújt és percekig csak ölelték egymást-Mondtam, hogy egyszer még találkozni fogunk.

-Igazad volt Karla, igazad volt-Richard hangja megcsuklott.

Karla eltolta magát, hogy a szemébe tudjon nézni. Bár könnycseppek hullottak a szeméből mégis nevetett.

-Annyi mindent tettél értem.

-Mert fontos voltál nekem. És még most is fontos vagy. ...Nem haragszol?

-Miért haragudnék?

-Annyi embert megöltem. Sokakat élvezettel. Régen nem voltam ilyen.

-Hogy haragudhatnék? Inkább neked kéne. Én tettelek ilyenné. Tudtam, hogy meg fognak ölni téged is így tennem kellett valamit.

Richard halkan felnevetett.

-Én se haragszom. Hisz most újra együtt lehetünk.

-Igen. És legalább életben hagytad azokat, akik olyanok mint mi-Karla megnyomta a mondatot és kicsit elkomolyodva nézett szerelmére-Régen azért küzdöttél, hogy ne öljenek meg engem mert más vagyok. Most őket akartad megölni, hogy kinyerd belőlük az erőt.

-...Igazad van-szegezte le tekintetét Richard-Nélkülük unalmasabb lenne a világ...

Karla jót nevetett a férfi szavain és megcsókolta. Utána a kúria felé nézett majd vissza Richardra.

-Hét démon akiknek a lelke már használt volt. Ezzel nem tudok sokáig itt maradni. Most már tényleg nyugovóra kell térnem. Az ígéretünket bevégeztük.

-De én azt hittem örökre együtt lehetünk!-fakadt ki Richard.

-Sajnálom...Én már gyenge vagyok...

-Nem...-suttogta-Nem akarlak újból elveszíteni-a férfi borostás arcán két könnycsepp hullott le.

-Drágám, én mindig veled leszek-egyik kezét a szívére tette-Eddig is veled voltam, hisz őrizted az emlékemet. De nem maradhatok itt. A szellemem nem olyan mint az övéké-fél szemmel a kúriára nézett-Ők a tőlem kapott képesség miatt erősek. De én már nem tudok varázsolni. Gyenge vagyok. El kell, hogy engedj.

Újból megcsókolta szerelmét. Richard szorosan magához szorította Karlát és hosszan visszacsókolta. Mikor újból elváltak egymásra néztek.

-Szeretlek-suttogta Richard.

-Tudom. Én is-halványan elmosolyodott és hátralépett egyet, kiszállva a férfi karjaiból-Ne feledd, én veled maradok. Benned. És bennük. Ők olyanok mint te.

Richard még utoljára megfogta Karla kezét.

-Ígérem, sose felejtelek el.

A füst gyengülni kezdett és Richard újra visszatért eddigi formájába. Slenderman elengedte a nő kezét és ő is hátralépett. A füst elszállt és vele együtt Karla is eltűnt.

Slenderman térdre rogyott és a kihűlt hamut nézte. Odamentem mellé és kinyújtottam felé egyik kezemet.

-Én veled maradok. De csak mert tisztelem Karlát… És mert te vagy az egyetlen rokonom-mondtam kifejezéstelen arccal. Egy szörnyeteg aki meg akart ölni. De hát mit is mondhatnék. Olyan vagyok mint ő.. Nem különbözöm tőle semmiben.

 Slenderman egyik csápjával eltolta a kezem majd felállt és mélyet sóhajtott, közben a kúria előtt ülőket nézte.

-Menjünk haza-zengte mély és szokatlanul meleg, békés hangon. Szinte felrémlett bennem az otthon fillingje. Bólintottam és visszamentünk a kúriába.

*

Egy év telt el. A hatalmas épület egyedül  állt az erdő mélyén és nézte az egyetlen utat ami kivezetett onnan. Egy kocsi motorjának búgása hallatszott a távolból. Lassan beparkolt a kúria elé és kiszállt belőle Masky és Toby.

-Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?-mordult Tim a fiúra-Egy rendőrtől kértél útbaigazítást! Mégis hol hagytad az eszed?

-É..én nem t..tudtam, hogy ő re..ren..dőr! C..ci..civ..civil ruhás volt!-vágott vissza dadogva Toby. Ha ideges volt valamivel folyékonyabban tudott beszélni az átlagnál.

 Kapott egy tockost Timtől aztán bementek a hatalmas ajtón. Toby felment lezuhanyozni Masky pedig a konyha felé vette az irányt ahol Judge Angel és Bloody Painter próbáltak összedobni valami ebéd féleséget.   

-Dina, Helen, Brian itthon van?-kérdezte Masky miközben bekapott egy sütit az asztalról.

-Az hiszem igen..-válaszolta a fiú-Mintha az ebédlőben láttam volna nem rég.

-Kösz!-intett Tim és kisétált a konyhából. Az ebédlőben Briannal fegyvert tisztítottunk, Sally pedig kíváncsian nézett minket. Tim is leült hozzánk és elmesélte a vicces kis kalandjukat a munkájuk közben. Mi jót nevettünk rajta és megjegyeztem, hogyha Clocky hazaér akkor ezt muszáj lesz elmesélnek neki.

A tavaji eset óta rengeteg dolog megváltozott. Rengeteg gyilkos itt hagyta a kúriát és inkább saját utakon folytatták. Viszonylag kevesen maradtunk. Talán húszon egynehányan.. Slenderman már nem tartja szolgának a három férfit. Elmúlt az amnéziájuk és már nincsenek rohamaik ha meglátják Slendyt. Bár szabadok de a múltjuktól nem szabadulhatnak és már nem is akarnak.. Megszokták az itteni életet így itt maradtak. Bár Ticci továbbra is szedi áldozatait szórakozásból, a két férfi csak pénzért öl. Vagy pénzért szednek ki információkat  másokból.

Mi többiek Tobyhoz hasonlóan az élvezet miatt csináljuk. Bár Slenderman-úgymond-testvérei továbbra is gyilkosság mentes életet élnek.

 Slendermant ritkán látjuk mivel általában a szétszóródott gyilkosokat keresi. Akik semmi képpen se akarnak hazajönni azokat csak távolról figyeli, hogy minden rendben van e velük. Sokakat még meg sem talált de szorgosan keresi őket.

És hogy mi van velem? Élek. Nem hagyok egy pillanatot se kárba veszni. És nem hagyom, hogy irányítsanak. Minden a saját döntésem. Lehet, hogy bután hangzik, de csak olyan embereket ölök meg akik rászolgáltak. Néha hozzám vágják, hogy kezdek Judge Angelre hasonlítani de nem zavar. És hogy olyan lettem e mint amilyen régen akartam? Hogy sikerült e eltérnem a romlott emberektől? Nem, nem sikerült. Tökéletes ember helyett gyilkos lettem aki nem irányított akar lenni hanem saját maga. És legfőképpen szabad.

Őrültek vagyunk? Igen. Barátkozz meg vele.